A kánikulában algásodnak tavaink, ami a halak pusztulásához
vezethet. Ráadásul van olyan tó, amelyik a nagy melegben naponta két
centimétert apad. Megoldható-e vajon a vízutánpótlás, ahogyan azt az
árvízapasztó tározók megépítésekor és a csatornák felújításakor ígérték a
szakemberek?
A tavalyi évhez hasonlóan nehéz időszakot élnek át a halak a
Holt-Tiszán. Tavaly szeptember végére az 1 millió köbméternyi teljes
vízkapacitás kevesebb, mint 50 százaléka maradt meg a nyár végére. Az
egyik ágban alig 10 centiméteres víz volt csupán, ami miatt 200 mázsa
hal veszett oda – fejtette ki Stinner Ferenc, a Tiszakécske és Környéke
Sporthorgász-egyesület elnöke csütörtökön a Kossuth Rádió Hajnal-táj
című műsorában.
A versenypálya rehabilitáción esett át – folytatta, eredetileg 200
centiméteres vízmélységre lenne lehetőség, ám csupán 80 centiméter
maradt az ágban. A téli csapadékkal még fel lehetett tölteni az előző
évi vízhiányt, így szép halívás volt, ám a háromhetes aszály alatt több
mint 50 centiméternyi víz tűnt el részint a párolgás, részint az
elszivárgás miatt – magyarázta.
A vízben alig található alga, az apró rákocskák ugyanis megeszik őket,
és egyensúlyt tartanak, éppen ezért nincs nagy oxigéningadozás a nap
folyamán: a fitoplanktonok éjszaka oxigént fogyasztanak, nappal pedig
oxigéncsúcsot okoznak – fűzte hozzá. A rajzás folyamatos, ami a
halfogást megnehezíti, a halak életfeltételei viszont valamivel javultak
ez által – állapította meg.
Stinner Ferenc szerint a vízhiány természetes pótlása megoldható lenne,
csakhogy a Tisza szintje Szolnoknál is mínusz 270 centiméter körüli, a
gátat nem lehet gyengíteni, csak víz fölött lehetne a víztömeget
átemelni, a réti földet pedig – amelyen keresztül vezetnék – óriási
repedések szabdalják, így az átadott víz fele sem érkezne meg a
Holt-Tiszába. A legjobb a természetes csapadék lenne – hangsúlyozta.
Forrás: hirado.hu / Kossuth Rádió
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése